Úgy adódott, hogy következő hétvégét is együtt tudjuk tölteni. Írtam neki megint (persze most is kb. egy nappal azelőtt tudtam meg), ő jött ismét. A program ugyanaz volt, filmezés és közben persze egymásba gabalyodtunk. Közben és gyakran elolvastam azokat a dolgokat amit exével írt az ő jelenléte mellett szóval nem a háta mögött mert sokat panaszkodott rá és mondta, hogy néha már tiszta hülyeségeket beszél, saját álomvilágában él és tényként fogadja el a saját meggyőződését egy dologról, ez pedig nagyon idegesíti néha.
Mi közben nagyon jól elvoltunk, de mondta és láttam is rajta, hogy ő jóval többet szeretne kihozni a dologból, én pedig mondtam, hogy tényleg nem igazán akarok komoly kapcsolatot, de picit bizonytalan is voltam, úgy jött ez az egész több év után mint derült égből a villámcsapás. Akkor hétvégén is elvoltunk, beszélgettünk, lementünk sétálni, megmutattam neki a várost, otthon csókolóztunk, orális szex is volt már akkor, konkrét szex még nem. Elment és utána leutazott a barátjához, hogy szakítson vele, 10 hónap után azt hiszem. A barátja még szerette volna visszaszerezni és szerette volna, ha tovább tart a dolog, de exem már nagyon nem akarta ezt, nem is vonzódott már hozzá, mondta, hogy még csókolóztak, de már azt sem élvezte, nem volt benne semmi kellemes számára. Most mesélhetnék még arról, mi nem tetszett neki abban a kapcsolatban, de akkor itt ültök reggelig... :D
Teltek múltak a hetek és úgy tűnt mégis összejövünk. Ő hétvégente lejött hozzám amikor anyum lelépett a színről (szerencsére ez gyakran megesett) pedig 170 km volt közöttünk és ott is maradt addig a napig amikor anyum hazajön. Volt, hogy el akart menni korábban egy nappal, de mindig sikerült meggyőznöm, hogy maradjon még. Egyik esetnél viszont el lett számolva a dolog és nem tudott időben elindulni, így ismerkedett meg anyummal egyből és már úgy mutattam be mint a barátnőmet. :) Egész felhőtlen volt addig a kapcsolat. Elvoltunk egymás mellett, jól éreztük magunkat egymás társaságában. Furcsa mód akkoriban be sem kapcsolatban a gépem egyszer sem amikor ott volt, mindig az ő laptopján néztünk filmet az ágyban, összebújva majd ugye abból több. Ha nem ez volt akkor itt kérdeztünk/válaszolgattunk. :D Nem sokkal később ki is lett mondva, hogy összejöttünk. Évfordulónak azt a napot határoztuk meg amikor találkoztunk és csókolóztunk is, hiszen az egy kapcsolat valódi kezdete.

Igen ám, de nálam még mindig tartott ez a "minél több nő kell" világszemlélet. Mondtam is neki még akkor, hogy oké, összejöttünk, de csak úgy, ha én attól még kalandozhatok más lányokkal és ő ezt elfogadja. Ha nem tudja akkor nincs harag, menjünk külön utakon, de én nem akarom őt a háta mögött átverni vagy megcsalni. Azt mondta rendben van, együtt tud ezzel élni, ha a többi nő amúgy is csak pótléknak kell a férfi egóm növelésére. Ismerve magamat persze úgysem lett volna soha semmi, senkivel, de nagyon jó érzés volt tudni, hogy ilyen szabadságot is képes megadni nekem. Részben pont ebbe a nyitottságába szerettem bele. Azt is kijelentettem, hogy én szeretem őt, de nem vagyok szerelmes és nem is akarok az lenni. Azt mondta nem igazán örül annak, hogy nem érzek szerelmet, de elfogadja és elhiszi, hogy szeretem. Ő magáról azt állította, velem akar lenni vagy 20 évig, úgysem akarna nálam jobbat mert számára nincs. Ilyenkor mindig mondtam neki, ezt majd akkor mondta, ha leszállt a rózsaszín köd. Mert én alapból nem vagyok benne ebben a ködben és így mondom azt, hogy vele akarok lenni.
Természetesen voltak problémák ebből bőven a későbbiek folyamán mert velem gyakran elszaladt a ló, nem törődtem a szavaim következményével, gyakorlatilag kényszeresen kimondtam azt amire gondoltam/vágytam. Egyik este pl. összebújva feküdtünk, már elalváshoz készülődtünk és én csak úgy megkérdeztem tőle, zavarná-e ha lefeküdnék azzal a nővel akivel még nyáron jöttem össze (ugyaninnen) egy légyottra. Nagyon rosszul esett neki, el is kezdett sírni és nekem is egyből leesett, hogy hülyeséget csináltam és nem kellene ilyeneket mondanom neki, pláne ilyen helyzetben. Ez annyiban maradt mert egyre inkább láttam rajta, hogy rosszul esnek neki ezek a dolgok nagyon még, ha úgy is csinált mint aki elfogadja. Szép lassan egyre jobban leépítettem azt a nőt, nem írtam már neki csak 1-2 hetente. Addig még volt szexchat néha és nagyon jól el tudtam vele beszélgetni azon kívül is mindenről, tényleg nagyon kötetlen és tabuk nélküli beszélgetéseket tudtunk lefolytatni mindig, de már nem akartam írni neki mert volt, hogy barátnőm is látta és őszintén szólva nem akartam elveszíteni őt a saját önző hozzáállásom miatt.
Első nagyobb vitánk karácsony előtt volt. Igazából fogalmam sincs akkor mi volt az amin összevesztünk. Annyi biztos, hogy neten történt a dolog és úgy volt, hogy ne is jöjjön le karácsonyra már mert nem vagyok kíváncsi rá. Tényleg nem tudom pontosan mi történt. Annyit érdemes tudni rólam, hogy nagyon önérzetes férfi vagyok és elég hisztis is sajnos, emellett nagyon makacs. Ha volt valami akkor azt vártam, engem engeszteljenek ki mert az önérzetem nem engedte, hogy én menjek utána még, ha a szívem ezt is szerette volna mindig.

Végül karácsony előtt közvetlenül kibékültünk és úgy is lett, hogy lejött ilyen közös karácsonyi vacsorára. Megegyeztünk, hogy nem ajándékozunk semmit még jóval előtte, de én akkor is vettem neki valami kis dolgot amit vagy 4 órán keresztül kerestem a városban. Megvettem, szépen becsomagoltam díszdobozba és eldugtam a szobámban. Este felé eljött, akkor már ismerték őt anyumék is, ők szerencsére másnap reggel le is léptek 2 hétre. Aznap estéből csak arra emlékszem, hogy elég hűvös volt közöttünk a hangulat, nem igazán tudtuk mi is legyen a dologból, én tartottam a távolságot az önérzetem miatt, ő pedig szerintem nem mert nagyon kezdeményező lenni. Végül mégis csak megtört a jég. Odaadtam neki az ajándékát amitől nagyon meghatódott mert egyáltalán nem számított rá, hiszen előtte is mondtam, hogy nem vettem semmit. Megvacsoráztunk majd elmentünk a szobámba.  Néztünk egy filmet ahogy szoktunk, most egymástól picit messzebb fekve, testi kontaktus nélkül majd elálmosodtunk és aludni készültünk. Az ágyban elkezdtünk beszélgetni és egyre közelebb kerültünk egymáshoz mind lelkileg, mind fizikailag. Végül az lett a vége, hogy számomra a kapcsolatunk alatti legjobb szeretkezésbe torkollott. Már azelőtt is lefeküdtünk egymással, de számomra akkor volt a legjobb. Másnap vacsorára csinált nekem sushit is. :)  A további két hét nyugisan telt, lementünk sétálni a városba hajnalban mert akkor szerettünk menni, gépeztünk egymás mellett, filmeztünk, szexeltünk meg zabáltuk a sok sütit. :) Ebben a 2 hétben is volt azért rosszabb időszak a meggondolatlan, csajokra tett megjegyzéseim miatt. Volt, hogy a húgával húztam, milyen jól néz ki és mennyire gyönyörű, bárcsak bejönnék neki stb... Elején még elhülyéskedte ő is, de egy idő után már rosszul esett neki. Volt, hogy kicsordult a könnye, ilyenkor még mindig odabújtam egyből hozzá, hogy ne vegye komolyan és újra minden jó volt.
Szilveszterkor már el volt döntve, hogy jól berúgunk, de nem volt elhatározva, hogy lemegyünk-e bulizni vagy sem. Vettünk (ő vett) egy csomó piát otthonra, de végül úgy lett, mégis lemegyünk bulizni és megnézni a tűzijátékot. Lementünk az egyik lányismerősömmel (egész "véletlenül" azzal a lánnyal akibe pont előtte voltam szerelmes, de kikosarazott ami nagyon összetört, ez is egyik oka volt annak, hogy én már nem akartam újra annyira közel kerülni érzelmileg egyetlen lányhoz sem). Neki akkor viszont azért nem volt már kedve jönni merthogy ott lesz az a lány és még biztos sokat jelent (egyszer tettem neki valami olyan kijelentést, hogy csak 3 lányért hagynám el őt és az egyik az ő, a másik talán Palvin Barbi :D volt, a harmadikra már nem emlékszem) Pár órával a buli időpontja előtt viszont történt egy hülyeség ami annyiból állt, hogy az egyik lány kitörölte egyik megjegyzésemet amit a profilképe alá írtam és én ezen annyira felhúztam magam, hogy közöltem, nekem már nincs kedvem velük menni bulizni (ő lett volna a másik lány legjobb barátnője). Barátnőm is kiakadt azon, hogy most ilyen miatt teszem tönkre a szórakozást mert neki már volt kedve menni. Végül meggondoltam.magam, elkészültünk, már otthon bevodkáztunk és lementünk. Megnéztük a tűzijátékot a bazilika oszlopai mellől, átkarolva őt majd mentünk be bulizni. Jó nagy tömeg volt, de táncoltunk és tényleg tök jó volt az egész. Ott volt a másik lány is, de túl sokat nem beszéltem vele, ott volt az egyik fiúhaverja, vele táncolgatott. Egyszer amikor egyedül volt odamentem hozzá, hogy mondjak neki valamit, de a hangos zene miatt ugye közelről a fülébe kellett ordibálnom. Barátnőm ezt látta és napokkal később mosolyogva mondta, hogy "de hát Bettit is le akartad smárolni a buliban és az sem zavart", én pedig csodálkoztam hiszen nem is gondoltam ilyenre és elmondtam neki, hogy csak beszéltünk :D Mindenesetre ezzel megerősítette bennem, hogy tényleg nem zavarják őt annyira.ezek a dolgok. Még a buliban felkérte egy srác is táncolni a barátnőmet, de engem sem zavart igazán, megbíztam benne is plusz sok töményet ittam hirtelen és forgott velem a táncparkett így én mellettük feküdtem egy asztalon. :D Reggelig ott voltunk majd mentünk haza. Otthon még volt egy reggeli félrészeg szex ami közben ő hason bealudt mert sokat ivott. xD
A tavasz elég nyugisan telt. Eljött, jól elvoltunk 3-4 napig, esetleg egy hétig majd ment haza. Ilyenkor sokat emelgettem, öleltem, megcsókoltam szóval tényleg kimutattam neki, hogy szeretem. Filmeztünk, sétáltunk, én gépeztem, akkoriban a Fallout3-al és a Yugioh-val amit még ő mutatott meg mint játék. A sorozatot is elkezdtük nézni közösen mert mindketten szerettük. Furcsa mód akkor csak úgy átfutott az agyamon egy érzés, miszerint szakítunk mielőtt befejeznénk az egész sorozatot. Nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki mert ostoba pesszimista gondolatnak véltem.

Szülinapom előtt viszont megvolt az első komolyabb veszekedésünk ami úgy tűnt, szakításba is torkollik. Az történt, hogy egyik éjjel lementünk a TESCO-ba vásárolni. Út közben beszélgettünk és előjött egy olyan téma ami miatt pár nappal azelőtt az itt lehet ismert chaten is összevesztem pár taggal ott. Arról szólt, hogy nekem nem kell szerelem és inkább lefeküdnék 10 nagyon dögös k.rvával mint egy olyan lánnyal akivel szeretjük egymást mert nekem a számok többet érnek és én a strigulák számától érzem magam nagyobb férfinak, plusz nőknél ez csak előny, ha több volt mert jobb a több mint a kevesebb. Ezen útközben is összevesztünk, megjegyezte, hogy már együtt vagyunk egy ideje és ő nem akar olyan férfival együtt lenni aki nem szerelmes belé mert nem tud vele közös jövőt tervezni. Én mérges lettem és mondtam neki, hogy kezdettől fogva nyílt kártyákkal játszom és nagyon jól tudta, hogy nem is akarok szerelmes lenni már így nem tudom mire vár. Leértünk végre a boltba ami úgy 1 órányi sétára volt és akkor jöttünk rá, hogy már nincs éjszakai nyitva tartás. A visszaúton nem is nagyon beszélgettünk már egymással, azt hiszem nem is fogtuk egymás kezét sem.
Másnap is elég furcsa hangulatban telt. Én gépeztem az asztalomnál, ő pedig az ágyban a telefonjáról. Furcsa volt mert mindig mellettem ült a másik fotelban. Meg is néztem mit csinál, mondta, hogy amerikai munkákat néz mert lehet kimegy. Elszomorodtam, megkérdeztem, és velünk akkor mi lesz, azt mondta nem tudja, mi lenne? Rosszul esett, visszaültem gépezni és leültem beszélgetni azzal a nővel akivel ugye le akartam feküdni, hogy picit lelki szemetesnek használjam. Ő ezen kibukott, hogy megint csak más nőkkel foglalkozom és nem is érti miért van itt, legszívesebben hazamenne. Én csak annyit mondtam neki háttal, faarccal, hogy akkor mire vársz, miért vagy még itt? Mondta, hogy akkor hazamegy a 7 órási vonattal. Én mondtam, hogy még a 5 órásit is eléred. Nem szólt semmit csak elkezdett pakolni én pedig dacosan gépeztem tovább mint akit nem is érdekel az egész.
Egy idő után amikor már tényleg majdnem elkészült mondtam neki kicsit elcsukló hangon, hogy ha most elmegy akkor én úgy veszem, hogy szakítottunk és nem is akarom őt többé látni. Mondta, hogy neki most idő kell, össze kell szednie a gondolatait és egyedül szeretne lenni pár napot. Kérdezte, hogy akkor maradjon, mondtam NE (pedig nagyon szerettem volna, ha marad, csak mindig arra vágytam, hogy ő mondja ki). Mondtam, hogy ott az ajtó, kitalálsz egyedül is a pályaudvarra. Kérte, hogy legalább kísérjem el, ne így legyen már vége, ha így kell lennie. Elkísértem és többször mondtam neki, hogy ha elmegy akkor tényleg úgy veszem, hogy szakítottunk, ő mindig kérdezte, hogy akkor maradjon, szeretném, ha maradna? De erre mindig azt válaszoltam, hogy menjen csak nyugodtan (a szívem egyáltalán nem ezt válaszolta volna). Kiértünk az állomásra, megvette a jegyet, én mondtam, hogy akkor ennyi volt. Ő mondta, hogy ott van egy pad, még van fél óra a vonat indulásáig, addig beszéljünk még. Mondtam, hogy nekem már nincs több mondanivalóm a számára, hátat fordítottam és akkor már potyogó könnyekkel eljöttem. Addig visszatartottam mert nem akartam, hogy lássa. A vonatot hallottam elmenni már otthonról. Akkor nem tudtam magammal mit kezdeni, nem volt kedvem semmihez. Anyum akkor már otthon volt, kérdezte mi baj, de nem mondtam el neki. Kimentem az állomásra megint, abban reménykedve, hátha leszállt a vonatról és mégsem ment el. Nem így volt. Hazamentem és letiltottam őt mindenhonnan. Még írtunk pár sms-t, hogy akkor ennyi volt és, hogy mennyire rossz, hogy csak úgy hazament pont a szülinapomkor. Ő mondta, hogy nagyon sajnálja, de nem érezte jól magát már.

Egy hét után békültünk ki. Egészen addig nem beszéltünk egymással, de egyik közös ismerősünknek, az ezen az oldalon is jól ismert Flórának leírtuk mindketten a saját nézőpontjainkat. Gyakorlatilag ő volt akkor a tűzvonalban és mindketten a saját nézőpontunkat hajtogattuk neki a dolgokról. Ő leírta neki, hogy én miket mondok, reagált rá valamit amit elküldött neki és ő meg nekem... xdd  Végül mégis megbeszéltük a dolgot (Flóra legnagyobb örömére mert már elege volt a közvetítő szerepből... :DD) és elkezdtünk beszélgetni. Újra összejöttünk (mert akkor úgy volt, hogy szakítottunk is, legalábbis részemről, ugye kötöttem az ebet a karóhoz), Újra lejött és folyt tovább minden úgy mint azelőtt. Lehet ez volt egy olyan pillanat amikor benne eltört valami mert ezután már nem olyan volt mint régen. El lett határozva, hogy jó lenne összeköltözni Budapesten mert ez a távkapcsolat semmire nem jó. Igaz sok időt tudunk együtt tölteni így is, de erre nem lehet jövőt építeni, hiszen egyikünk sem dolgozik. Ő akkoriban már egyre többet volt Bp-en, keresett munkákat is. Én május végén jöttem fel, elméletileg csak egy hétre, hogy segítsek anyumék lakásának felújításán, de végül úgy döntöttünk, hogy itt maradok, keresek itt munkát, ha már otthon nem tudtam (nem is igyekeztem nagyon, bevallom) és keresünk közös albérletet. Így is volt. Én maradtam itt vendégként, keresgéltem az albérleteket, barátnőm közben talált munkát, én pedig bejárogattam oda hozzá, hétvégente pedig az anyukájánál voltunk ahol ő lakott, de a ők leléptek vidékre kikapcsolódni. Ott is jól éreztük magunkat még. Sokat sétáltunk a szabadnapjain, felfedeztük Budapestet (vagyis csak én, mert ő ismerte. :) ) Megnéztünk pár albérletet, picit vita itt is volt, melyiket vegyük ki/ne vegyük ki, de döntöttünk egynél (amihez ő ragaszkodott) és kivettük azt. Itt már úgy nézett ki, nekem is lesz munkám a közeljövőben.