Hazavittem hát a virágot. Örült neki, betettük egy vázába amit az íróasztalára tett, de már nem láttam azt a meghatódottságot rajta. Én próbáltam többször a kedvében lenni, ölelgetni, puszilgatni, elmondtam neki onnantól fogva minden reggel, hogy szeretem és nem akarom elveszíteni. Már nem érdekelte túlzottan, az ő gondolatai már "D" körül forogtak mert "A" ugye visszautasította és mondta, hogy nem is nagyon akarná vele a kapcsolatot mert személyiségre picit hasonlít hozzám. Október végén már folyamatosan "D"-vel beszélgetett. Mondta, hogy alakulnak a dolgok köztük, de nem tudja akarjon-e vele kapcsolatot vagy sem. Október legvégén már azt mondta, együtt vannak. Akkor már nem igazán szerette azt, ha testi kontaktusba kerülök vele. Az öleléseket többnyire nem viszonozta már és csak egyik reggel volt egyedül olyan, hogy levehettem a bugyiját, de akkor is hamar abbahagytam a kényeztetést mert észrevettem, hogy nem olyan már mint régen.
Én még mindig áltattam magam, hogy ez csak így hirtelen jött és csak a kedvességet kereste másban, de még helyrehozható. Akkor viszont amikor kijelentette, hogy együtt vannak már nem volt nagyon visszaút. Eléggé ki voltam azokban az időkben. Ő minden este lejárt kocsmázni és inni "D"-vel majd többnyire akkor jött haza amikor én már elmentem dolgozni. Ha nem mentem akkor valamikor kora délelőtt jött és egész nap csak aludt lényegében, amikor pedig felébredt akkor "D"-vel chatelt. Nagyon rossz volt ezt látni. Ugye még mindig együtt éltünk, én szerettem, gyakorlatilag jobban mint azelőtt bármikor, de egész nap azt kellett néznem ahogy ő az új barátjával beszélget és milyen jól érzi magát. Amíg ő a mennyben volt, én a pokolban. Megkérdeztem tőle csak úgy, hogy lefeküdtek-e már, azt mondta, hogy még nem. Addig még nem titkolta a jelszavait, de már azelőtt is megváltoztatta a facebook jelszavát. Mivel én a laptopján szerettem zenét hallgatni, mivel az én hangfalam rossz volt ezért gyakran bekapcsoltam a gépét és bevallom, volt, hogy beleolvastam a levelezéseibe. Amíg kapcsolatban voltunk addig tudott róla és nem mutatta jelét, hogy annyira zavarná a dolog. Ő is elolvasgatta amiket én leveleztem mással (kivéve egy valakit ugye...) szóval nem csináltunk ebből nagy titkot. Egyik nap azonban belépve maradt face-re. Benéztem és elolvastam miket írt a húgának mert tudtam, hogy neki biztosan elmondta, ha lefeküdtek. Nem kellett sokat visszavennem, meg is találtam. Húga kérdezte tőle, hogy volt már csók, szex? Ő írta, hogy igen és igen. Húga látszólag nagyon örült a dolognak, mondanom sem kell, én nagyon elkenődtem amikor elolvastam. Később exem vallotta be, hogy November elsején már lefeküdtek egymással amikor én dolgoztam, ott a lakásunkban. Nekem csak az esett rosszul, hogy előtte egy héttel még az arcomba hazudott.

Teltek a napok és már egyértelmű volt, hogy elköltözöm az albérletünkből, ha találok egyet. Először még November 10-én szerettem volna kiköltözni, de nem találtam olyan helyet ahol el tudtam volna lenni. Tudtam, hogy kauciót csak a fizumból tudnék fizetni amit 10.-én kapok mindig, lakbér pedig elvette az összes pénzem, arról nem is beszélve, hogy exem akkor még nem dolgozott és minden este kocsmázni járt ugye az új barátjával. Én vettem a macskánknak is mindig a kaját már (ja igen, még beköltözésünk után lett egy cicánk), almot, mindig én tisztítottam neki szóval az sem 2 forint volt. Az albérletre elment a fizum több mint fele tehát tényleg elég korlátozottak voltak a lehetőségeim. Exem azt mondta, hogy maradhatok nyugodtan addig amíg nem találok egy jó helyet, én viszont ingyen nyilván nem akartam ott lakni tehát minden ugyanúgy fizettünk tovább mintha csak albérlőtársak lennénk. Azt azért meg kell említenem, hogy egyetlen nagy szoba volt csak, egyetlen ággyal, tehát minden este amikor nem mentem kocsmázni együtt aludtunk (én) meztelenül, ő már akkor fürdőköpenyben mert nem akarta, hogy meztelenül lássam már. Annak tekintetében, hogy én még nagyon szerettem és legszívesebben mindig csak öleltem volna, ez elég nehéz volt. Volt, hogy ölelgettem, adtam puszikat az arcára, de csak még jobban letörtem amikor láttam, hogy még ölelgetés közben is fapofával chatel tovább a barátjával a telefonján. Amikor késő estig dolgoztam akkor tudtam, hogy ők feljárkálnak és dugnak abban az ágyban amiben aztán én aludni fogok. Tényleg nagyon nehezen viseltem.
Valamiért mosogatni is mindig én mosogattam, ők csak kocsmáztak, aludtak és dolgoztak. (ezt csak úgy megjegyeztem most), A bojler is elromlott még November elején, mégsem volt képes hívni a főbérlőt miatta soha sem (ő volt vele kontaktban inkább). Én akkoriban havi 300+ órát dolgoztam így örültem, ha élek, de azért mindig megcsináltam amit meg tudtam.
Közben már eldöntöttem, hogy úgy fogok kiköltözni ahogy elterveztem. Veszek neki egy búcsúajándékot, hagyok egy búcsúlevelet és írok egy verset neki. Teltek a napok amik csak egyre rosszabbak lettek folyamatosan. Nagyon megbántódtam olyan apró dolgokon pl. amikor észrevettem, hogy a telefonja háttérképén ők ketten vannak miközben a fiú megcsókolja. Mondtam neki, hogy eléggé rosszul esik annak tekintetében, hogy én/mi soha nem voltam az háttérképe, miközben nekem egy évig ő volt az. Ilyen kis apróságok miatt úgy kezdtem érezni, hogy talán sosem szeretett igazán. Beszélgettünk arról is, hol lehetett volna még változtatni és akkor elmondta, hogy ő már augusztus elejétől kezdve nem szeret. Értetlenül álltam, hogy közel 3 hónapig ezek szerint csak színlelt már mindent. Úgy éreztem félreismertem mert akkoriban már teljesen más volt. Mindig csak ivott és kocsmázott. Én abból indultam ki, hogy az elejétől fogva ugyanolyan voltam. Lehet nem a legnagyobb főnyeremény, de mindig egyenes és korrekt még, ha ezt éppen bántónak is érezte.

Ekkor volt az, hogy én átmentem teljesen szánalmasba. Gyakorlatilag teljesen megalázkodtam előtte, felhagytam minden büszkeségemmel és önbecsülésemmel. Volt, hogy masszíroztam és csókolgattam/kényeztettem a lábát/talpait este amikor hazaért a kocsmázásból (ez volt az egyetlen amit engedett mert az új barátjának nincs ilyen jellegű igénye). Reggelente felkeltem és hosszasan megöleltem amikor elment otthonról, telefonban mindig "szeretlek" szóval búcsúztam tőle. Ő már nagy ívben szart a fejemre értelemszerűen, egy senki voltam számára, vagyis inkább egy púp, akadály aki útban van mert nem tudnak akkor szexelni a barátjával amikor akarnának. Volt, hogy vitáztunk olyan dolgokon amikben nem értettünk egyet, megbeszéltünk jó pár dolgot, mi miért történt.
Elmondtam neki, hogy soha nem vágytam igazán másra, csupán nagyon irigykedem azokra a férfiakra akiknek megadatott a folyamatos válogatás melletti kalandozások. Amikor a szép lányok miatt elment a kedvem az nem azért volt mert olyan lányt akartam vagy őt láttam csúnyának, hanem azért mert első gondolatom az volt, hogy nekem úgysem lehetne olyan barátnőm szingliként, ezért lettem letört. Voltaképp az egész nem volt más csak nem jól jelzett súlyos önbizalomhiány és negatív önértékelés. Nem ő volt az akit nem szerettem, hanem inkább én. Amikor más lányokról kérdezgettem őt, hogy mit szólna, ha összejönnék ezzal-azzal mellette egy alkalmi kalandra akkor ő gyakran mondta, hogy szerinte lenne rá esélyem. Ezeket is csak azért mondtam neki mert nagyon jól esett hallani, hogy ő hisz bennem, jó pasinak tart, ha már én nem tartom annak magamat. Féltem, hogy elveszítem ezért volt, hogy elég hideg és realista módon mondtam neki, hogy más lányok miben néznek ki jobban mint ők. Pl szebb, feszesebb fenék, sportos test, stb. Tudom, hogy ez nem eshetett jól neki, de én azt is tudtam, hogy bármikor találna magának pasit hiszen nagyon szép lány és az alakjával sincs komoly baj azon kívül, hogy kissé elhanyagolt, de őszintén szólva én is tehát ez soha nem minősítette negatív irányba a szememben.
Volt még egy dolog ami nagyon zavart, ez pedig a szexuális életben jelentkező problémák. Volt, hogy abba kellett hagyni a szexet mert lecsökkent a vágy részemről, hogy diplomatikusan fogalmazzak. Nem tudtam pontosan miért van, szerettem volna, ha szervi probléma, de úgy gondoltam, ez inkább a nulla önértékelés miatt van, hiszen szexnél is gyakran átfutott az agyamon vagy tudat alatt jelen volt az a gondolat, hogy én nem vagyok jó pasi, úgysem vonzódik hozzám senki. Nem éreztem magam férfinak így nem is tudtam elengedni magam vagy koncentrálni. Egy ideig abban láttam volna a kiutat, hogy mindenféle lánnyal lefekszem érzelmek nélkül, ezzel megnövelve az önbizalmamat amitől helyre állna az énképem és már nem azt gondolnám magamról amit addig.

Ezeken ő volt, hogy nagyon rosszul érezte magát amiért nem akkor szóltam amikor még lehetett. Engem pedig az zavart, hogy egy hét alatt lecserélt valaki másra és az a nagy szerelem amit az elején annyira ismételgetett mintha soha nem létezett volna. Én tudom magamról, hogy akit valaha szerettem abból nem fogok kiszeretni néhány nap alatt és nem úgy fog lezajlani a dolog, hogy egyik nap még összebújva mondjuk egymásnak, hogy "szeretlek", 2 nap múlva pedig egy másik lány ágyában kelek és úgy teszek mintha a másik valami idegen lenne már. Mondtam neki, hogy a kapcsolat tönkremeneteléhez ő is hozzájárult, hiszen soha nem beszéltük ennyire nyíltan a problémáinkat mint most, amikor már nem vagyunk együtt. Ha megbeszéltük volna, mi miért van akkor lehet máshogy alakulnak volna a dolgok, de erre már sosem derül fény. Én csak annyit tudok, hogy hülye voltam és akkor jöttem rá, milyen sokat jelentett nekem és mennyire amikor elveszítettem.
Amikor a munkatársaimnak rövidebben összefoglaltam így a végét akkor a legtöbben azonnal azt mondták, hogy tiszta hülye vagyok, ha ezek után is búcsúajándékot meg búcsúverset írok neki. Ekkor már a fejemben összeállt a kiköltözés, már a dátum is megvolt.
Aznap reggel amikor én már tudtam, hogy sosem látom többé pont összevesztünk valamin megint. Már nem beszélt velem kedvesen szinte soha, mindig benne volt egyfajta fölényeskedés és flegma stílus abban ahogy velem beszélt. Mondtam, hogy számomra a pozitív élmények jelentettek nagyon sokat és kérdeztem, ő hogyan fog emlékezni rám és kiderült, hogy kb. egy bunkó paraszt maradok az emlékeiben. Elkezdett könnyezni a szemem mert nem így terveztem a vele való végső búcsút amiről csak én tudtam, hogy az. Az ajtóban még hosszasan megöleltem, elmondtam neki, hogy szeretem és, hogy sajnálom, ő pedig elköszönt és elment dolgozni.
Nagy szerencsém volt mert ő pont a barátjánál aludt aznap este, másnap dolgozott így volt két napom is a lelépésre. Flórával elmentem a KöKi-be aznap, de már azelőtt is találkoztunk többször és nagy vonalakban elmondtam neki mindig az éppen aktuális helyzetet. Megvettem neki a búcsúajándékot ami egy plüss hótigris volt mivel az tetszett legjobban. Másnap összepakoltam mindent és több kerülő alatt elvittük az összes cuccomat egyik ismerősömmel. Mondtam, hogy én még szeretnék egyedül visszamenni a lakásba szétnézni. Akkor elővettem az ajándékot, letettem az íróasztalára, elkezdtem írni könnyes szemekkel a búcsúlevelet ami talán kissé nyálasra sikeredett, de nekem inkább a kellemes élmények maradtak meg vele kapcsolatban. Leírtam benne pár közös emlékünket amikor a legboldogabbnak éreztem magam. Megírtam a búcsúverset is amit azóta már napok óta szerkesztgettem. Nem volt könnyű mert direkt úgy akartam, hogy a mondatok kezdőbetűit összeolvasva kijöjjön még valami így nehezen jutottak eszembe olyan szavak amik pont azzal a betűvel kezdődnek, de tartalmilag egységes is maradjon a vers és ne egy random összevisszaság. Ott hagytam még neki az egyik bögrémet amiből ő már nálam is mindig itta a kávét/teát. Egy kis cetlire felírtam, hogy emlékeztesse rám, ha esetleg szeretne kávét inni. Siettem nagyon mert úgy voltam vele, hogy ő legkésőbb fél 9-re hazaér a munkából ezért elég rövidre is sikeredett a búcsúlevél. Ennyit azért nem írtam volna neki mint amit ide, de így is csak 2 A4-es oldal lett úgy, hogy nagyon szét lettek húzva a mondatok a szebb külalakért. Ám tény, hogy utána még nagyon sok minden eszembe jutott amit szerettem volna neki leírni. Azt leírtam, hogy soha többé nem fogunk találkozni és szerintem beszélni sem mert nekem ez így nem megy, hogy szeretem, de ő már nem (hozzáteszem, nekem mindig ilyen szerelmekben van részem... Amint szerelmes leszek, átmegy egyoldalúba és csak szenvedek. Nem csoda, ha nem is szeretek az lenni és próbáltam itt is kerülni amennyire tudom, hogy beleessek, no mindegy) Csináltam a youtube fiókjában egy külön privát playlist-et ahová beraktam pár olyan zenét amit még búcsúnak szántam neki. Közöttük van a mondhatni "közös számunk" mert mindketten nagyon szerettük és nálam hallotta először, valamint azt is amit akkor hallgattam mindig amikor nagyon szomorú voltam. Ez egy Guns n' Roses szám. Őt és minden közös ismerősünket letiltottam mindenhol majd elbúcsúztam a cicától is és eljöttem, a kulcsot ott hagytam a postaládában neki.