Október elején jártunk már, az évfordulónk szeptemberben volt, de megbeszéltük, hogy nem veszünk egymásnak semmit. Én tudom, hogy dolgoztam egész nap, csak 10 után értem haza és ő is dolgozott azt hiszem. Igazából nem készültünk semmivel egymásnak. Lehet ez hiba volt, egy picit rossz is így visszagondolni, hogy semmi nem volt az évfordulón. :(
Szóval októberben már én is láttam, hogy ez így nem lesz jó. Az állandó levertségem a csajok pozitív észrevételeinek hiánya miatti önbizalomhiányból, hogy alig tudunk időt tölteni együtt és, hogy ő már lassan többet foglalkozik a többi sráccal mint velem. Ha szexelni akartam akkor már ő talált kifogásokat, mindig fázott vagy éppen nem volt hangulata. Átgondoltam a dolgokat, hogy pontosan érdemes-e ezt folytatni. Azelőtt már ő is tett megjegyzéseket arra, hogy nem tudja mi van már, olyanok vagyunk mintha lakótársak lennénk, ez már nem normális kapcsolat. Úgy döntöttem, hogy én egyáltalán nem akarom őt elveszíteni mert tényleg, ha már ennyi baromságomat kibírta akkor szeret és én is szeretem őt, hiszen soha nem kellett mellette más még, ha folyton ezt is mondtam neki szavakkal. :( 8-án odabújtam hozzá, elmondtam neki, mennyire szeretem és, hogy ő a legjobb dolog ami eddig történt velem, szeretném, ha olyan lenne az egész mint az elején. Ő azt mondta, nem tudja, képes-e ismét úgy nézni rám. Mondtam, hogy a szerelem azért nem múlik el, hiszen én az elején sem akartam már az lenni, mégis azt hiszem, hogy már az vagyok. Szóval beszélgettünk így egymáshoz bújva egy órát is talán. Szerettem volna közös programokat, több intimitást, szóval visszahozni a régi tüzet. Ő még akkoriban is mondta, hogy szeret, egyáltalán nem tűnt úgy mint aminek vége lesz, én úgy láttam, hogy egy hullámvölgy alján vagyunk, nem történt semmi megoldhatatlan, nem volt megcsalás, tettlegesség, ordítozás, tányércsapkodás..., tényleg csak egy elhidegült időszak amiből majd még jobban fogunk kijönni így, hogy elegem lett már a tökölésből és az állóvízből.
Másnap úgy volt, hogy bulizni mennek a húgával, a barátjával és még egy sráccal aki nagyon jó haverja, sokat isznak együtt és ugyanabban a házban is laknak, nevezzük őt "A"-nak. Lementünk, jól éreztük magunkat, találkoztunk velük, beültünk valamelyik 4-es 6-os kocsmába és iszogattunk. Persze voltak lent csinos lányok, barátnőm még viccesen meg is kérdezte, hogy nem megyek oda pár csajhoz felszedni őket? Mondtam neki, nem, nem kellenek már. Tehát leültünk az asztalhoz, voltunk úgy 6-an, söröztünk, a húgával szívtuk egymás vérét mert ő is hasonlóan cinikus és szereti cseszegetni a másikat mint én. Közben ki-ki mentünk cigizni hármasban, én, barátnőm és "A". Ott is beszélgettünk, elmondta a srác, honnan jött, végül is egész szimpatikus volt, még 20 alatti, egyetemre járt. Közben lejött a srác 2 unokatestvére is (azt hiszem ez volt a rokoni kapcsolat közöttük) és úgy iszogattunk tovább. Húga és a pasija közben leléptek addigra. Amikor úgy volt, hogy mi is megyünk olyan 3 körül, én mondtam, hogy megyek haza mert reggel 6-tól dolgozom egészen estig ugye. Barátnőm mondta, hogy ő még elmegy velük táncolni, majd jön. Elbúcsúztunk és hazabotorkáltam. Még haza sem értem, már hívott telefonon, hogy ő is elindult haza mert nem volt jó a hely, nem tetszett neki, mondtam oké.

Szombat reggel elmentem dolgozni ugye, ott voltam egészen estig. Még délután hívott barátnőm, hogy este ismét mennek sörözni a húgával és "A"-val. Mondtam, én nem megyek mert vasárnap reggel 5-től van munka és ez a nap is tiszta káosz volt így másfél óra alvással, másnaposan. Este mikor hazaértem kérdezte, hogy biztos nem megyek-e le, mondtam ma este nem, menjen nyugodtan. Nem aggódtam hiszen tényleg bele sem gondoltam, hogy bármi lenne. Azt mondta majd reggel hazajön és csinál nekem kávét, hogy meg tudjam inni mikor felkelek. Még kora éjjel írt, hogy a húga lelépett 5 ilyen 30-as férfival és ő kettesben maradt "A"-val, de majd jön hamarosan már. Reggel fél 5 körül felébredtem, de ő sehol nem volt. Elég rossz érzés volt így felkelni, de felkeltem és elmentem.
Aggódtam picit mert a lakáskulcs nála volt és még nem volt másoltatva így én nem tudtam volna visszajönni, ha esetleg otthon felejtek valamit. Szóval elmentem, de a munkában végig rossz előérzetem volt a dologgal kapcsolatban. Én abból indultam ki, hogy kis pozitív gondolatot öntsek magamba, hogy biztosan a húgánál alszik, hiszen "A" is abban a házban lakik. A munkában reggel történt valami és úgy nézett ki, lehet haza kell menni mert nem lesz aznap munka. Hívom telefonon semmi. újrahívom, semmi. Ketten ültünk a kocsiban a sofőrrel és még ő poénkodott, hogy a csajod biztos bekapta a kolbászt amikor elmeséltem neki, hogy lement bulizni nélkülem. Elpoénkodtam, de valóban ekörül forogtak a gondolataim. Végül nem maradt el a munka és el is indultunk. reggel 8 körül hívott barátnőm, hogy annyira fáradtak voltak már reggel, hogy felmentek aludni "A" lakására (egyedül lakott a srác), de ne aggódjak mert semmi nem történt, a csizmáját sem vette le, csak bezuhantak az ágyba. Mondtam jól van, aludj jól, szia. Rosszul érintett persze, 2 napja ismeri a srácot, de már a kanapéján alszik vele... Ennek ellenére elhittem amit mondott.
Elment a nap munkával, estefelé újra telefonál, hogy átmegy iszogatni a húgához, hármasban lesznek "A"-val. Mondtam, hogy nem igazán örülök neki, reggel még nála aludt, most meg iszogatni megy át, ilyen hűséges lány nem igazán csinál gondoltam. Gyorsan elköszöntem tőle és letettem. Onnantól fogva már nem volt jó kedvem. Még estefelé hívott, említette, hogy menni akarnak majd színházba novemberben "A"-val meg, hogy pontosan mikor érek haza mert nála volt a lakáskulcs ugye. Mondtam, hogy fogalmam sincs, még Vácon vagyunk, olyan éjfél körül érek majd haza. Kérte, hogy csörgessem meg majd, ha már mindjárt hazaérek és akkor elindul. Végül fél 12-re értünk be Budapestre éjfél helyett, én elkezdtem hívogatni mert tudtam, hogy el kell indulnia, ha haza akar érni amikorra én is. Hívom, hívom, kicsöng végig, de nem veszi fel. Végül hazaértünk, de én akkor már hihetetlenül dühös voltam. Felmentem a lakásunkhoz nincs-e otthon, de nem volt, hívtam újra és még azon kívül vagy 5-ször, de nem vette fel. Volt nálam egy nagy szatyor cucc mert az úton beugrottam nagyszüleimhez is és ők csomagoltak ezt-azt. Azt letettem lentre egy részre ahol tudtam, hogy nincs szem előtt és kevesen mászkálnak arra mert nem akartam magammal cipelni. Úgy gondoltam átmegyek a húgához mert ugye biztosan ott van. Becsöngettem már úgy remegve a dühtől, hogy nem képes azt a telefont felvenni fél órája holott ÁLLANDÓAN hozzá van nőve! Kinyitja a kaput, mosolyogva mondom neki, hogy a lakáskulcsot lennél szíves ideadni akkor... Mondott valamit amire már nem emlékszem, bement húgához és erre látom, hogy kettesben iszogatnak ott "A"-val... Mondta, hogy a húga már délután lelépett valami csávókkal és ők vacsoráztak eddig. A telefont meg azért nem vette fel mert nagyon lemerülőfélben van és levette a hangot mert éjfélkor akart csak ránézni, hiszen én azt mondtam akkor jövök.
Odaadta a kulcsot, én mondtam "kösz" és elindultam hazafelé már félig-meddig remegve a dühtől. Kérdezte, hogy "ne menjek veled haza?" Én meg mondtam, hogy ne, úgy látom sokkal jobban elvagytok itt kettesben. És különben is, úgy gondoltam, milyen kérdés már ez, hogy hazajöjjön-e velem, a barátjával a közös lakásunkba ugye ahelyett, hogy itt borozgat a vadidegen sráccal akinél reggel aludt... Szinte feltéptem a kapuajtót és eljöttem. Ő még próbált ott mondani valamit amire nem emlékszem, de mondtam, hogy leszarom, nem érdekel. Hazajöttem és egész este nem jött haza... Megint ott aludt a gyereknél... Írtam Flórának, hogy mi van és én tiszta ideg vagyok mert elméletileg együtt vagyunk, de ő más pasinál alszik. Ő is ledöbbent mert azt mondta, kapcsolatban alapból nem alszik mással egy ágyban, pláne olyannal nem akit 2 napja ismer. Gyakorlatilag semmit nem aludtam akkor este, inkább összepakoltam az összes cuccomat vissza a dobozokba amik még a költözésről voltak ott mert úgy voltam vele, hogy itt vége, engem nem érdekel tovább.
Ő másnap délután kettőkor jött csak haza. Meglátta, hogy össze vannak pakolva a cuccaim és kérdezte, "el akarsz menni?". Mondom el mert ennek már így semmi értelme. De hogy én higgyem el, hogy nincs közöttük semmi és csak haverok, de nagyon jól elvan vele, most sem történt, aludtak és beszélgettek és össze van picit zavarodva is mert nem tudja már, hogy akarja-e még ezt a kapcsolatot vagy sem. Mondom neki, hogy ha már ezen rágod magad akkor annak nincs értelme mert ezzel máris eldöntötted a dolgot, miszerint nem akarsz már kapcsolatban lenni. Ott befejeződött a vita, végső soron nem lett egyértelműen kimondva a vége. Aznap este próbáltam tartani tőle a távolságot elalvásnál, ő viszont teljesen belém bújt, majd megfojtott, zokogott közben, picit én is. Átfordultam a másik oldalamra, akkor is ölelt tovább. Közöltem vele elég ingerült hangnemben, hogy sokáig akar még macerálni itt mert én aludnék. Ekkor eléggé elkezdett sírni és ő is átment az ágy ő térfelére. Gondoltam rá, hogy most én ölelem át, még rendbe lehet hozni, de a büszkeségem nem engedte, úgy éreztem elárult és hazudozott össze-vissza.
1-2 nap múlva randizott a munkahelyén megismert sráccal is ahol kiderült, hogy ő komolyan gondolná vele, vitt neki egy vörös rózsát és már ott csókolóztak (amit jóval később tudtam csak meg).

Eltelt 1-2 nap, ő folyton "A"-val és a munkahelyi sráccal, aki mostantól "D"-vel chatelt, én/mi pedig nem is nagyon tudtuk hányadán állunk pontosan. Én kívántam még őt mindig, volt, hogy szexeltünk még, de láttam, hogy már egyáltalán nem olyan arcot vág közben, olyan üres tekintete volt. Beszélgettem erről pár munkatársammal akik mind azt fújták, hogy pofon kellett volna vágnom és kiadnom az útját (ezt egy nő mondta), én meg még itt nyavalygok miatta és helyre akarnám hozni meg, hogy szeretem. Egyik férfi munkatársam kérdezte még este, hogy szeretném-e visszakapni, mondom igen, mondja, akkor vegyek neki ajándékokat, mutassam meg, hogy szeretem. Még délután beszélgettünk telefonon, kérdezte mikor jövök, mondtam, 11 körül, de félre már ott leszek. Mondta, hogy ő 11-kor megy inni át "A"-hoz. fél 11 körül értünk haza és van ott egy 0-24-es bolt ahol láttam még azelőtt egy fém díszdobozos bonbont masnival átkötve. Régebben is gondoltam arra, hogy megveszem neki, most pont jókor jött. Azt terveztem, hogy hazamegyek, kiteszem a konyhaasztalra és amikor megy ki, hogy elmenjen, meglátja és akkor elmondom, mennyire szeretem és nem akarom elveszíteni, szóval kiöntöm neki a lelkemet. Még be sem mentem, ő hívott, hogy inkább nem vár meg, fél 11-kor megy át. Kértem, hogy ne, várjon meg mindenképpen.
Bementem gyorsan, megvettem az ajándékát.és loholtam haza. A bejárati kapunál megint hívott, hogy ő már indul lefelé lifttel mindjárt, mondtam, hogy várjon már meg mindenképpen, de akkor már megint elkezdtek potyogni a könnyeim. Hazaértem, ő ott állt már a nyitott ajtóban, éppen csukta volna be. Kértem, hogy jöjjön be velem, odaadtam neki nagy sietve, hogy ezt neki hoztam. Megköszönte és kérdezte, hogy most ezt miért kapta. Én visszakérdeztem, hogy most mi akkor már nem vagyunk kapcsolatban vagy mi van mégis?! Mondta teljesen természetes hangon, hogy nem. Akkor ott tényleg eléggé elkezdett potyogni a könnyem előtte. Letérdeltem és kértem, hogy hozzuk rendbe, de azt mondta, hogy ő már nem érzi azt amit az elején, nincs mit rendbe hozni. Ám még mindig kötötte az ebet a karóhoz, hogy "A"-val csupán haverok. Mondtam, hogy oké, menj iszogatni vele, de akkor én is megyek és tiszta vizet öntünk a pohárba mert én is beszélni akarok vele, hogy tőle kérdezzem meg miért is mászott rá a barátnőmre... Barátnőm nagyban elkezdett tiltakozni, hogy nem jöhetek le mert kettesben lesznek, úgy beszélték meg, nekem semmi keresnivalóm ott. Mondtam neki, hogy 2 napja szakítottunk és négy napja vallottam neked szerelmet amikor még ráadásul azt gondoltam, hogy minden jó, nehogy már így le legyek pöckölve egyik napról a másikra mintha nem jelentettem volna semmit. Elkezdte forgatni a szemét és írogatni a sráccal, hogy mi van, én is beszélni akarok vele. A srác is tiltakozott, hogy ő nem kíváncsi rám, stbstb. Végül láttam, hogy itt nem érek el semmit, mondtam, hogy akkor menjen. Elviharzott, én pedig nagyon mérges lettem. Írtam Flórának és írtam (ex)barátnőm húgának is, hogy mégis mi van közöttük "A"-val. Ő azt írta, hogy semmi nincs közöttük mert nem jön be neki a "barátnőm" és nem akar tőle semmit, ebben 100%-ban biztos. Flórának csak levezettem egy esti dührohamot a szomorúság és csalódottság miatt.

Utána egyik este még odabújtam hozzá. Akkor is elmondtam, hogy mennyire szeretem és, hogy mennyire vágytam a következő, most már teljesen közös karácsonyunkra. Gondolatban már láttam szemeim előtt, hogy lemegyünk a karácsonyi vásárba, esetleg sétálunk este a hóesésben, megnézzük a szilveszteri tűzijátékot és most ezek a kellemes gondolatok a jövőre nézve mind a semmibe foszlottak. Ő is elkezdett sírni, mondta, hogy neki is nagyon fogok hiányozni és ő is nagyon szomorú most emiatt mert az utolsó, velem töltött szilvesztere volt eddig a legjobb és minden amit elmondtam olyan szép. Azután este még lefeküdtünk egymással ami ismét nagyon fantasztikus volt, nekem legalábbis, remélem neki is jó volt még, én azt láttam, hogy az.
Másnap írtam a húgának, hogy szeretnék vele beszélni mert ő jobban ismeri "A"-t, hogy most pontosan mi is van közöttük. Tudom, hogy nem volt közöm hozzá, de én még vissza akartam szerezni őt. Ki akartam deríteni, hogy mennyire komoly a dolog közöttük, van-e okom még reménykedni. Meglepett, hogy áthívott magához mert nem volt nagyon baráti a kapcsolatunk, hiszen barátnőm elmondta neki milyen vagyok és neki nagyon nem tetszett, hogy én megnézek más lányokat vagy amiatt szomorkodom mert nem lehetne náluk esélyem úgysem (az, hogy ő szinte úgy cserélgeti a pasikat mint a zoknit és a szerelmeit is megcsalja persze oké..., de most nem ez a kérdés) Elmondtam neki a szitut, hogy napok óta ott iszik és alszik "A"-nál, ő picit meg is lepődött és folyamatosan azt ismételgette, hogy "A" semmit nem akar a barátnőmtől mert nem tetszik neki. Jól elvan vele, de semmi több. Akkor már megtudtam azt is, hogy csókolóztak és exbarátnőm le is akart feküdni vele egyik este, de ő visszautasította. A húga picit megdöbbent mert állítása szerint ő nem gondolta, hogy exem is bármit akarna tőle. Kérdeztem, hogy szerinte vissza tudom-e még hódítani és, hogy szerinte mit kellene csinálnom, ő ismeri jobban a nővérét. Elmondtam azt is, hogy már szeretnék kiköltözni is, ha így marad minden, de úgy, hogy exem ne tudja mikor megyek el pontosan. Csak ott hagyok egy búcsúajándékot neki amikorra hazaér. Mondta, hogy vegyek neki ajándékokat, kedveskedjek, stb. Aznap úgyis akartam neki venni rózsát mert nem vagyok az a nagy virágvevős típus, de tudtam, ő szereti ezt a gesztust. Ő elment bulizni a még bulis barátjával aki addigra már az exe volt már csak, én pedig kerestem egy virágüzletet ahonnan vittem exemnek egy vörös rózsát.