Még nyáron az ő munkahelyén volt egy biztonsági őr srác aki bepróbálkozott nála. Nyomult ezerrel minden eladó vagy pultos csajra a plázában így rá is. Neki ez bejött és be is jelölték egymást facen, elkezdtek beszélgetni. Elég sokat beszélgettek és ez engem természetesen zavart, hiszen tudtam, hogy a srác csak megdugná azt csá. Elég sok kétértelmű dolgokat írt neki, pl amikor barátnőm mondta, csak egy fürdőköpeny vagy rajta akkor a srác, "de lennék én az a fürdőköpeny", barátnőm erre nem reagált semmi elutasítót, inkább bejött neki a dolog és elviccelte valamivel. Volt, hogy többször találkozott is vele a szabadnapján barátnőm. Együtt ebédeltek, stb. Kezdett egy picit furává válni, hogy bár én mondogattam mindig a csajokat és, hogy nekem ennyi meg annyi kell, gyakorlatilag egyetlen új lányhaverom sem lett, sőt még az addigiakat is leépítettem, csak ő maradt nekem. Inkább csak duma volt az a részemről. Szerettem hallani tőle, hogy "ne gondolj ilyeneket, sok lánynak tetszenél úgyis, jól nézel ki"... Szóval ott volt neki a srác akivel sokat dumált és bejött a nyomulása. Itt én sokat dolgoztam szóval nem tudtam pontosan mi folyik a háttérben. Annak mindig örültem, hogy naponta többször is felhívott telefonon, gyakran egész nap csak az ő hívására vártam. De valami elveszett. Ő már nem igyekezett csinálni bármit is, én pedig mindig fáradt voltam a sok munka miatt.
Később sem vált sokkal jobbá a helyzet. Elkezdte ő is mondogatni, hogy más miért néz ki jobban mint én, mások jobban öltözködnek, márkás cuccaik vannak, jobb a hajuk, jobb a szemüvegük, stb... Mondtam, oké, de 100.000-es albérlet mellett mégis hogyan várja el, hogy úszkáljak a pénzben és márkás cuccokat vegyek? Ez időtájt szűnt meg az ő munkahelye és közel egy hónapig nem is lett neki új így pénz sem volt közel annyi. Nekem eléggé pocsék volt ilyenkor már a kedvem mert őt sorra nézték mindenhol a fiúk (ezt persze tudtam a legelejétől fogva, hogy így lesz mert nagyon szép lány, nekem nagyon tetszett mindig az arca), de engem már nem a lányok. Folyton úgy éreztem, nem vagyok elég jó hozzá, minden ujjára kapna pasit és nem is vagyok könnyű eset. Ilyenkor mindig elfogott az a gondolat, hogy egyszer majd nem lesz velem, ettől pedig rossz kedvem lett.

Ekkortájt elkezdett dolgozni egy másik helyen és már első nap újságolta nekem, mennyire jó pasi az egyik szomszédos helyen dolgozó srác, szinte már tökéletes és nagyon kedvesnek látszik. Nem tetszett a dolog mert most már állandóan ő beszélt nekem más srácokról, a szomszéd fiúról aki ugyancsak tetszett neki és folyamatosan olyan megjegyzéseket tett, mintha akarna tőlem valamit. Jó, tudom, én is hasonlóan viselkedtem, de itt már nála nem láttam azt a nagy szerelmet és lojalitást amit az elején úgy hangsúlyozott. Ha ezek miatt a dolgok miatt nem volt jó kedvem akkor egyből megint én lettem a hibás és más fiúknak panaszkodott rólam, hogy megint nincs jó kedvem... Volt egyszer egy olyan eset amikor nagy jókedvvel mentem haza, gondoltam ma végre tényleg odabújok már hozzá úgy mint az elején, kimutatom mennyire szeretem, de amint felhívott estefelé telefonon egyből a munkahelyi srácot kezdte el ajnározni, hogy milyen jó volt amikor egymásra néztek. Majd amikor hazaértem és kinyitotta az ajtót, egyből a szomszéd srác után leskelődött "viccesen", hogy bement-e már, miért nem megyünk ki cigizni akkor amikor ő is kint van, húzta ezzel az agyamat. Mondanom sem kell, semmi kedvem nem volt már utána hozzá.
Még aznap elkezdte lázasan keresni a srácot a munkahelyéről. Tudta az ottani munkatársnője nevét mert hallotta és a srác keresztnevét is. Órákon át kereste facen és mikor rátalált teljesen extázisba esett. Írt neki egy sablonüzenetet amiben bemutatkozott és megkérdezte, hogy miért lép ki (mert a srác éppen otthagyni készült a munkahelyet). Ekkor kérdeztem meg azt hiszem, hogy miért nem inkább a munkahelyén lévő sráccal jár helyettem, erre azt mondta "hogy járhatnék vele, még nem is ismerem". Látta rajtam, hogy nem erre a válaszra számítottam és még utána hozzátette gyorsan, hogy "és téged szeretlek". Ezt pedig már nem tudtam neki elhinni akkor. Szexhez sem volt már kedvem túl gyakran. Vagy egy hétig semmi válasz nem érkezett a fiútól, le is volt törve miatta majd egyszer csak válaszolt neki. Itt is majd kiugrott a bőréből. Utána elkezdtek szépen beszélgetni.
Történt még, hogy én egyik reggel hamarabb mentem dolgozni mint ő (mint mindig kb...), véletlenül nem figyeltem és magammal vittem a lakáskulcsot. Én éjfélig dolgoztam volna szóval még, ha ő el is megy dolgozni akkor sem tudtam volna odaadni neki mert nem Budapesten voltunk. Ő azt gondolhatta, hogy ez szándékos mert egyszer ő vitte el magával a kulcsot véletlenül és nekem külön be kellett másznom oda is pedig már hulla fáradt voltam. Aznap jött volna a barátnője is megnézni milyen a lakást és, hogy találkozzunk mi is, de annyira elvette a kedvem ez a kulcsos dolog, hogy direkt a szájába rágtam négyszer reggel, hogy hagyja a postaládában, csak elvitte magával. Jó, nem szándékosan, de na, én sem szándékosan... Aznap amikor velem esett meg akkor ő nem tudott menni dolgozni amitől elég rossz kedve volt, aznap telefonon sem igazán beszéltünk csak 1-2 percet.

Pár nap múlva azt mondta, hogy menjünk el bulizni és akkor csináltam egy nagy meggondolatlanságot. Átmentünk a húgához, ő ott volt valami fiúhaverjával, elmentünk négyesben a közeli sörözőbe. A húga szinte egyből ott hagyta a srácot és elkezdett flörtölni 3 külföldi férfival akikkel később le is lépett az Instantba. A fiúhaverja is átment az instantba, mi is, de túl nagy volt ott a nyomor, inkább úgy döntöttünk, hazajövünk. Addigra már ittam pár sört és néhány töményet így azt sikerült mondanom, hogy jobb is, ha lelépünk mert még pár ital és tuti lesmárolom a húgát. Igazából nem tudom miért mondtam, jó, szép lány meg minden, de inkább csak azért mondtam mert játszottam a túl nagy egóman-t. Az ital meghozta az önbizalmam és felvettem egy olyan személy szerepét amilyenekre mindig is irigy voltam. Mondanom sem kell, nem esett valami jól a barátnőmnek a dolog. Nem nagyon veszekedtünk miatta, de éreztem, hogy nyomot hagyott benne.
Később még egy kicsit ellaposodott a dolog.
Sokat jártam dolgozni, szabadnapok mindig elkerülték egymást, minden hétvégén dolgoztam amikor ő nem. Ő beszélgetett a sráccal, panaszkodott másoknak is gyakorin rólam, chaten is elég sokat ennek-annak, folyton bírálta az öltözködésem és az egész kinézetem/stílusom amikor szóba került, hogy miért nem tetszhettem a lányoknak. Már úgy vettem észre, egyáltalán nem tetszik neki semmi rajtam. Tudom, hogy ez nem kizárt mert az előttem lévő exe már abszolút nem volt vonzó számára, mondta többször is. Még akkor is felhívott minden nap, de tényleg inkább voltunk már olyanok mint 2 lakótárs. Félreértés ne legyen, én ilyenkor is szerettem, de annyira össze voltam már zavarodva, hogy fogalmam sem volt mit érzek és mit szeretnék pontosan. Nem tetszett, hogy már folyamatosan más srácokkal beszélget, hol a biztonsági őr sráccal, hol másnak panaszkodik, hol a munkahelyi sráccal vált pár szót. Ha én próbáltam meg elmondani pár embernek, hogy mi van éppen akkor többnyire csak azt kaptam, hogy megérdemled meg, hogy "csodálkozol?" és persze, hogy ők már jóval hamarabb szakítottak volna. Csak ugye ilyenkor mindig könnyebb külső szemlélőként ítéletet hozni. Pontosan tudtam, hogy ők sem szakítottak azonnal, egyből bármilyen dolog miatt.
Akkor már felhozta még az én ötletemet amit a kapcsolat elején akartam ugye, hogy nyílt kapcsolat legyen közöttünk. Ő az elején még azt mondta elfogadja, neki úgysem kell pasi, most már én nem akartam elfogadni. Tudtam, hogy ennek semmi jó vége nem lenne mert, ha rajta múlik megdugatja magát a húga baráti társaságának felével csak úgy kíváncsiságból szóval mondtam, hogy nem megyek bele a nyílt kapcsolatba, hogy te szabadon szexelj azzal akivel akarsz mert én már nem akarok.